FV Keddi

Pénteken megvót az utolsó vacsora. Úgy 20 fő jött el. 40 zsömlét vettem, öcsémmel meg a Helgával raktuk össze. Tesóm spanja, Isti útközben - azt hiszem interjúra - beugrott egy kis sajtot reszelni meg zőccséget szeletelni. Elég korrekt tonhalkrémet kevertem ki (tonhal, vaj, hajma, citromlé, petrezselyemződ), a körözöttemre sem lehetett túl sok panasz (nem mindenkinek jött be egy kis erőspistás hangsúly) meg vót még gépsonkás szendó, kóbászos meg a végére Helga joghurtos medvehajmás krémje. Ezt nem gondoltam volna előre, de szintén elfogyott.

Kisákos és Pálbalázs elpilledt kissé

Érdekes, mert a többség számára nyílván egy ember kiesése elfogadható veszteség, de nekem 20-30 ember itthon felejtése már pár nagyságrenddel jobban borítja meg a belső univerzumom egyensúlyát. Ezen elmerengeni azonban nem érdemes. Így nem lehet menni sehova. Az egészben a trükk az agyalás hiánya. Előbb-utóbb magától rátör az emberre a hiányérzet, elébesietni ennek balgaság. Ezt pénteken persze megfelelő mennyiségű szesszel magától értetődő módon megelőztem. A végére már szalonspicc közeli állapotba is kerültem. Nem kevertük, fröccs (bortársaság - végre megvan a törzsvásárlói kártya, amivel semmit nem tudnék kezdeni, ezért Atosz nevére írtuk. Mennyi ideje is akartuk megszerezni az állandó 8,5%-os kedvezményt jelentő műanyaglapot? Szóval Nyakas Müller-Thurgau karton kedvezményesen, illetve sokan hozták a Szent István Koronától az irsait, ha jól emlékszem, ami verhetetlen áron iható fröccsbort jelent) meg pálinka (alma - Bálint-féle, vegyes - Attila-féle), jéger (még mindig nem szeretem, cukros, nem egy unikum), metaksza (majd ott lesz jó konyak is), minimális fejfájás, este 5-re semmi bajom nem volt szinte, 8 után már az Impression Rouge-zsal vigasztaltam magam (meg fateromat és öcsémet). A 2008-assal valami nem stimmel nálam. Talán a 2005-ös hírneve helyezi ilyen kategóriába, vagy lehet, hogy egyszerűen rosszul tároltam volna? Orrban jól indul ugyan, az első íz remek, de nincs meg az a komoly lecsengés, ami után csettintene egyet az ember. Persze így is lazán verte az előtte elfogyasztott Bock Ermitage-t, de az nem is lehetett ellenfél :).

Szóval ma délután indulás, elvileg 5 körül. FolkszVágen Keddivel, Jocóék újdonsült, újszerű szerzeményével. Remélem, valamelyik fotós buzeráns majd egy képes is készít az ájfónjával a csapatról és annak hűséges (reméljük-hűséges) szállítójáról.

Addig elolvasom Inczédy Tomi most megjelent könyvét. Tomikám, hát mégsem a rezet basztad ott 3 évig? Az biztos, hogy én az evésen, iváson, dohányzáson és motorozáson kívül nem sok mindenbe fektettem energiát. Az is biztos, hogy ezekből te kettőben legalább megvertél, nem is beszélve egy összetett kategóriáról, a motorozás közben való dohányzásról, amiről a mai napig nem hiszem el, hogy lehet ilyen profin űzni, hiszen a sisakba befelé nem könnyű helyet találni a cigarettának, nemhogy még száguldva végig is szívni azt, érintés nélkül.

No, lemegyek, megnézem, hogy áll a bárány.