Jött pár megoldási javaslat:
- átmenni a szomszédcsapatba, mert ők jóval technikaibb feladatokat látnak el - válasz: a nullánál az egy erősebb, de még mindig távoli a tíztől, ugyanazt a komponenst hegesztik, miért lenne technikaibb?
- átmenni frontendesekhez - önmagában megmosolyogtató, hát miről beszéltem nektek eddig?
- átmenni a vasúthoz - úgy dögöljek meg, ha értem, de ugyanazt a rendszert használják, csak vonatokra van cserélve minden, hát ez mégis mitől jelentene több kihívást?
- még két ilyen, amit már el is felejtettem.
Oda ahova esetleg érdemes lenne bekerülni, csak több év céges tapasztalat után lehet csapatváltással. De persze a végén már teljesen mindegy volt, mit mondanak, csak húzhassak el innen.
De persze a pétanque jó volt. A legdurvább érv, amit valaha hallottam.
 |
| Pétanque Antibes-ban |
Remek munkahely: végy huszonegynehány embert, oszd őket hármas csoportokra, adj mindegyiknek hat golyót, állíts párba két csoportot, dobd el a dugót és hagyd őket játszani két órán át. Ismételd meg fél évente vagy gyakrabban az elégedettség növeléséért.
Bravó.
Erről jut eszembe, hogy még a végén tanultam pár hasznos kifejezést. Olaszul.
Kifele távozó ember lever valamit a polcról.
JÓZSEF (halkan, bizonytalanul): Vaffanculo.
40-es JÓL KARBANTARTOTT ELADÓ NŐ (JÓZSEF-hez, elismerően): Bravo! Che culo!
Ezen kívül che cazzo, illetve kifejezett tárggyal testa di cazzo. Még jól jöhet.
A lakótársak megértőek voltak. Én biztos nem lettem volna ilyen megértő. De ők is mintha készültek volna rá. Illetve a srác, mert a csajjal elég minimálisra sikerült a kommunikáció. Annyira azért nem volt hideg a viszonyunk, hogy ne tudott volna rám írni a távozásom után egy héttel, hogy valószínűleg az én vendégeim (lányok, bizonyára) eltulajdonítottak pár pipereterméket.
In the bathroom was Vita Liberata bronzer, in my bedroom on the shelf was a Chanel nail polish very dark red, and Paco Rabanne Lady Million perfume.
Sure, lah! Mindenesetre csak 50 eurót vontak le emiatt a kaucióból. A végén jobban is jártam, mint számítottam rá. A teljes kaucióból ennyi ugrott, de visszakaptam 1 hétre való lakbért, mert hogy előbb leléptem. Merci beaucoup. Ezt még a srác is érti, meg még: enchanté. Két év alatt azért egész korrekt teljesítmény. Bár amúgy jó srác.
Na szóval 29-én reggel a global news után, illetve annak részeként mondtam, hogy akkor köszöntem a lehetőséget. Páran kicsit néztek, nem értették, hogy álmaik munkahelyét hogy hagyhatja itt valaki. Az olasz lány azért jófej volt, elmondta, hogy 2 hét múlva ő is lép, igaz, egy másik csapathoz androidot hegeszteni, meg hogy "le se szarja, hogy mi történik ezzel a fos flexpricerrel, rémálom az egész". Bravo. Gratulált továbbá az elköszönő szövegemhez is, amit egyébként nem értett elsőre teljes mértékben, és a humor eszköze elfedte előle a megbúvó tartalmat.
Szóval van ez a csokis sütemény, töltelékkel, amiért többen annyira odavagytok a pénteki napon. Kipróbáltam, és hát nem rossz, de biztos ismeritek azt a fehér sajtkrémet, fügés, de főleg a gesztenyés krémmel a tetején. Nos, nekem az a kedvencem. És ez az oka annak, hogy most elmegyek.
 |
| Fromage blanc aux marrons |
Loïc rákérdezett, hogy mi a valódi oka annak, hogy elmegyek, mert szerinte nem a sütemény. Hát - a kurva életbe! - annyira bonyolult volt megemészteni (habár a desszerteknél járunk) ezt a metaforát, meg hogy az én számomra mást jelent a minőségi munkahely? - gondoltam, de elmagyaráztam neki pontosan, mi volt a bajom. Illetve egész pontosan nem, mivel nem akartam az ő kedvét is teljesen elvenni az Amadeustól. Mondjuk nem sok sansz lett volna erre.
Az egyetlen ember, akit tényleg zavart kicsit, hogy elhúzok, az a marokkói Zakaria volt. Sajnos nem az én csapatomban volt, de viszonylag motivált srác, kár, hogy ennél a cégnél tölti a legszebb, legtermelékenyebb éveit, vagy azokból akár egyet is. A végén még megpróbált meggyőzni, hogy együtt (kiegészülve az ír Darrennel) építünk valami mellékprojekt keretein belül egy eclipse plugint, ami arra jó, hogy nem figyeltem oda, mire. Találkoztam vele szombaton is, a strandon. Nagy szarházi. Volt nála egy kártyapakli, olyan trükköket mutatott, hogy ha beszartam, akkor sem jöttem rá, hogy csinálta. Ismerte Somát is, aki - ugye - a magyar bűvészvilágbajnok. Mondtam neki, ha Pesten jár, bemutatom neki. Habár én is csak egyszer találkoztam vele Bálintéknál (most már az csak Julcsinál), de ezt neki nem kell tudnia. De én is vittem azért ebbe a haverkodásba: folyamatosan adagolva, már a második héttől elkápráztattam azzal, hogy válogatottabbnál válogatottabb káromkodásokat tudok az ő nyelvén, állítólag olyanokat is, amelyeket még életében nem mert a szájára venni. Meg persze a marihuánafogyasztás bármilyen szakkifejezése csípőből: tkief?
Szóval a szociális netvörkök közül egy olasz és egy marokkói plusz a fácsén, egy ír a linkedinen. Ennyi a termés onnan.
Jocó meg hétfőn jött meg értem. Hullafáradt volt már este 11 felé, Sopronból egyedül nyomta le egy kis jesolói kitérővel meg milánói eltévedéssel (a GPS a gyengék fegyvere). Szerencsére a város másik végén állt meg, 20 perc erőltetett menetben, hogy elérjem. Azé örültem neki.
Másnak fürödtünk Cannes-nál, megálltunk St. Tropez-ban, ettünk pizzát (ócsó), megittunk egy Impression Rouge-t (Pfneiszl csúcsbor), aludtunk a tengerparton a kocsiban (VW Caddy, ülés kivéve), reggel kibasztak minket, hogy fizetős a parkoló (möszjő, vú reszté iszí? zsö nö parl pa franszé, persze, hogy értettük, fizess vagy húzz el), továbbhajtottunk, boltban vettünk tejet, baguettet, paradicsomot, megálltunk a szikla tetején,
megettük, továbbhajtottunk, egy városban, ahol olyan út vezet be fél kilóméter hosszan, hogy jobbról balról virágzó leanderfal határolja (giccs), ittunk egy jó kávét (én), egy jó drága capuccinót (Jocó, aki nem tudta, hogy csak a kávé ócsó), nézegettük a (főleg utólag) meseszép pincérnőt, aztán fürödtünk egy olyan öbölben, aminek (ha félkör alakú volna) a sugara kábé 20 méter, a szikla esése 30 méter 5 méteren, buzeráltunk egy döglött medúzát, nézegettük a feltehetőleg francia srác feltehetőleg francia (és hát főleg utólag) álomszép barátnőjét, de az is lehet, hogy ez még előző nap volt, mert különben nem jönne ki sehogy sem, hogy átmenjünk Toulonon, ami a Riviéra gyöngyszeme (még észak-angol szemmel is ronda iparváros), aztán elérjük Marseille-t,
együnk egy jó ebédet kettőkor a világ leglecsúszottabb bárjában, fonnyadt salátával, csirke saslikkal, viszont élvezhető pudinggal és élvezhetetlen sörrel, felmenjünk aztán az erődbe, eléggé megizzadjak, én csak felfelé nem szeretek menni, Papa, tudod, hogy hazamennék gyalog, ha nem lenne az Alpok, aztán belváros, bevásárló kocsik megfigyelése a Régi Kikötő vizében, utcák felújítása, minden elismerésem, én ennyit nem tudnék letérkövezni, a térkövezés a legszarabb munka, Papa, szarabb, mint a mulcsozás?, persze, a mulcsozás az egy hálás munka, Papa, aztán kicsit kijjebb menve, jó 15 percet töltöttünk a viszonylagosan rasszista ki tud előbb összeszámolni tíz nem bevándorlót játékkal, aztán megtaláltuk végre az óvárost, ahol egy apró téren megittunk egy kiváló Ricard-t (vagy csak én, mert Jocó vezetett, ő a századik kávét, persze én is), ahol a Plus belle la vie, avagy francia barátokközt játszódik a 13 cantons téren, ami nem is csoda ezek szerint, mert itt van a gazdagok és szegények ütközőpontja, ami a sorozat egyik konfliktuseredője egyben, és amelynek ott a téren azért egy külön kis szuvenírboltja is van, meseszép eladólánnyal, de idő továbbra sincs, ennyi volt Marseille, kábé, pár utcafotó,
templom, közlekedési táblák gondosan belekomponálva (Jóska témája),
pár munkagép (az én témám),
egy könyvtár, rohanás, megállás a parton később, fürdés a tengerben, legalább van zuhany a parton, van baguette, van taboulé, van Shiraz (Pfneiszl csúcsbor), van frizbi, vannak helyi középiskolások, akik éjjel 1-ig pétanque-oznak, vannak iskoláslányok, akik őket nézik, s ahogy a pálya pora egyre inkább rátelepszik az adidas melegítő szárára. Van alvás nekünk a Caddy-ben, van a német házaspárnak a skodában, van a vanabíhippiknek a transzporterben. Reggel be a tengerbe, zuhany, még mindig nem szappannal, de az kinek is kell, George Carlin szerint is elég hetente egy rendes tisztálkodás, apám szerint is talán, szerintem meg főleg, habár nem a tisztálkodás miatt zuhanyzunk, passzió csupán, az indonézek például napi háromszor is megfürdenek, megmandiznak, kakk, kimos, látod, egyszerűbb, a papír csak eltömítené, jobbkézbe a vödröcske, belemerít, ballal nedvedít, töröl, aztán azt másra nem használ, enni, ne, érinteni, szentségtörés, de visszaülök, napszemüvegemet felteszem, bámulok a hajnali tengerre (persze csak retorikailag, amúgy fél nyolc már, de még így is szép, de hálisten már nem giccsesen szép), menjünk már, Józsi, nem neked kell vezetni, ne sürgess, igyunk majd valahol egy kávét és együnk valamit, menjünk, menjünk a nemzeti park felé, álljunk meg ott mondjuk valahol, miután átkelünk a komppal a Rhone-on, talán nem kérik el, talán nem kérik el az öt eurós révdíjat, de elkéri, de legalább mosolyog, de miért kérte el, de miért kérte el, de menjél már előre, de hogy ide is, de hogy itt is a kurva körforgalom (majd belinkelem hol van az a - itt, de itt még nincs meg a körforgalom), Salin-de-Giraud,
boulangerie, bulanzserí, egy-egy szelet hagymás szardellás izé, egy-egy darab pain aux raisins, a legjobb, amit Franciahon adott a világnak (vagy hát saját maguknak, mert máshol nincs), jaj, de szeretem a mazsolát, nézd azt a hülyét, hogy lehet így beállni, nem tud kiállni a másik, jaj, hát állj el, eláll, nem ideges, Ön sem, én sem, Ön sem, én sem, a szardellás sem rossz, bonjour, bonjour, itt mindenki köszön, bon appétit, merci, gúnyolódnak, lehet itt enni?, lehet, kedves vidéki emberek, bonjour, bonapp, nyomás, nincs itt semmi, sétáljunk, rohad, menjünk tovább inkább, nemzeti parkban séta?, hol, a madárlesnél, legalábbis ilyen ház nálunk a Madárvártán van, csak ott nem ül öregasszony, itt ül, de semmi infó, német házaspár, csodaszép 16 éves forma lánnyal,
akárcsak egy Onetti elbeszélésből, ebből talán erőszak lesz, de akkor el kellene tenni a két szülőt lábalól, de nézd, milyen hosszúak azok a combok, többnek kell lennie, Papa, van az 18 is, de persze, hogy nincs, nagyon nincs, követnek, gibt es einen weg da?, ne, gibt's keinen weg, haha, haha, szerintünk is bohózatba illő, hol vannak már azok a rohadt flamingók, tovább, kocsiba vissza, követjük őket, megállnak, nézik a táblát, németek, meggondolják, mi is, tíz másodperc alatt, most ők követnek, les, inkább pódiumszerű emelvény, megállunk, felmegyünk, kurva sok nád meg még sás is, megállnak, mi van ott, hát semmi, mi lenne, megnézik, semmi, mi már úton, megállunk, ott egy izé, gém, az ugyan nem, az flamingó, beszarok, sétáljunk, sétáljunk, ott már több is, egy toll a kiszáradt mederben, narancssárgaesetlegrózsaszín, na elég ebből, tovább, sóhegyek, itt nem véletlenül írja a könyv, hogy nyolcszázezer (ezt számmal szoktuk, 800 000) tonna sót nyernek ki évente, szép fehér, ott a lány megint, most már mosolyog persze, megnyalom a földet érintett ujjam, sós, persze, a földbe fúrt ujj, sós, mosolyog, anyáék is, na menjünk, itt már nem egy flamingó, egész csapat, repdesnek mindenfelé, beborítva az eget, menjünk a partig, nekem nincs kedvem, de menjünk, és akkor ott, a végtelen part, a lány már fürdik persze anyáékkal, kiváló a terep, sok lakókocsi, a fájó búcsú attól, ami nem is lehetett a tiéd, továbbra sem akarok frizbizni, nem szeretek, csak azzal a megfelelő súlyúval (a megbízhatóság jele), inkább sétáljunk, jó, sétálunk negyven percet, nem szűnnek a lakókocsik, szűnnek a lakók, bádogfalak, egymásba fordítva hat autó, kiskert, kisklozet, mi ez, nyaralók, lakóházaik, cigányélet, hippiélet, hihetetlen, ilyen még nem láttam, na fussun vissza, csak egy perccel maradok le vagy hárommal, a világítótorony, a másik oldalon, mi van, oda nem tudunk bemenni, naturalista (a modoros szó a nudistára), nem szeretik, hogy ha nézed, hogy minek nézed, amit, minek, jó olvasok inkább, jó együnk valamit, ekkora szar grillcsirkét, de legalább a bor normális, akkor tehát még egy pálinka a kocsiban, akkor tehát itt alszunk mégis, nincs elég kenyér a vacsorához, én ugyan nem kérek, akkor megesszük a kolbászt a weetabix-szel, jó szar, sebaj, paradicsom, olívaolaj, tonhalkonzerv, másik Shiraz (Pneiszl csúcsbor), jól elkergettem négy francia csajt, de hát fiatalok, de hát mekkora lúzer vagy, de hát nem tök mindegy, nem tudtak dönteni, melyik kettőjé legyünk, adieu, igyunk még, már megint mintha lenne löket bennünk, a csomagokon alszom a hátuljában, a sofőr az anyóson, igazán elrendezhettük volna, habár nem nekem fáj a mindenem másnap reggel, hanem neked, öcsém, a te ötleted volt, én akárhol elalszom, csak felfele ne kelljen sétálni, azért az a kite-os kurva jól csinálta tegnap, persze csak kezdő, de akkor is, na menjünk, ennyi volt a francia hon, ledurrantjuk az egészet autópályán vissza, Antibes-ban bemegyek a bankba, tényleg minden oké, tényleg, de akkor sem hiszem el még a kérdezéstek sem, 24 sör, 2,5 decis üvegecskék, végre wifi, karton rozé otthoniaknak, kaja, zőccség, gyümölcs, Józsi a parkolóautomatát felügyeli,
húzzunk innen, állítólag Èze felé vannak a legszebb öblök, a legrosszabbat fogjuk ki, legalább jól bekajálok, jól leégek, egy jó kávé az útra, a fiatalember nem jöhet be póló nélkül, éreztem, de nem szóltam, bocs, addig én nézem, hogy milyen rohadt meleg van, azért a tenger meg ezek a hegyek hűsítenek ám, na írd meg azokat a képeslapokat, menjünk, tankolás, nem is volt irtó drága, az ott lent megint Monaco, mit gondolsz, hogy lehet, hogy sem a franciák, sem az olaszok nem olvasztották be, nincs tisztességes adózás, azok már akkor is értették, hogy kell azt legálisan elkerülni, a kizsákmányolás egyik fellegvára, persze, hogy minden büdös rohadtgazdag ott van, emlékszel a helikopteres hajókra, igen, na persze az Abramovicsnak Antibes-ban is van egy olyan meg St. Tropez-ban meg mindenhol, na lépj rá, ez az út, ez még rondább, mint a felüljáró a Nyugatinál vagy a Keletinél, ez végigmegy, ez igen, bravó, viszont a belváros korrekt, láttad, hogy megnézett, téged nézett, nem, téged, áh, téged, nincs hajam, nekem sincs, vegyünk egy térképet, szerelmes vagy a térképekbe, egy térképet, ez tökéletes, három lány, trafikus és két barátnője, megeszik Jocót ketten a szemükkel, egyik talán engem is, ezek az olasz lányok pofátlanok, nekem kell lesütnöm a szemem?, a következő utcán is, mindenhol, laza hely, jó kis utcák, apám, ezek szűkek, oda nézz, biztos az urát várja abban az öltözékben, meg az összes többi hölgy is abban a hívogató pózban, inkább együnk valamit, együnk, itt nem szabadott volna halat rendelni, köszönöm az utólagos felvilágosítást, kedves lengyel tizenkét éve itt élő milf, de akkor sem fogok rád fanyalodni, ne röhögjél te meg, inkább igyunk még egy sört, a kisbolt, ott, az indiai eladók, üveget utcára nem szabad, de tessék, áttöltöm műanyag pohárba, mindenki így csinálja, az egész város az utcán iszik, elég hangosak, ezt látná a Tompa utcai polgármesterédesanya, áldom a szemeit, menjünk aludjunk, aludjunk, itt jó lesz, itt lehet a fa tövébe pössenteni, remélem, nem zaklatnak éjjel, nem teszik, már nem is tudom, hol kávézunk, az autópályán, forrósodik a levegő, olaszban melegebb van, jóval, Pisa, hol az a rohadt torony, igyunk itt is egy kávét, jó, jó szar a vécé, ezt ide nem volt érdemes cipelni, de neked elmondom, hogy nincs papír, viszont kifelé már láttam, van kéztörlő, nekem be kellett érnem, azzal, ami kiesett a zsebemből, habár jobban megvizsgálva, lehet, hogy nem is a zsebemből esett ki, nem érdekes most már, az érdekes, hogy ne legyen belépő meg parkolási díj, de van, hatvan cent egy óra, megdobom háromra, jé, van wifi, ingyenes, pont itt, a kocsitól öt méterre már nincs, megérte megvárni a vészvillogót kitéve, míg az a szerencsétleg elfogyasztotta a szendvicsét a volánnál, na nyomás be, kurva sok árus, ott a torony,
nincs belépő, dől, tartják a turisták a nagy semmit, támasztják a levegőt, Józsi bele is csap az egyik tenyerébe egy nagyot, jól van, ez mások szerint is vicces volt, na két fotó a közlekedési táblákkal (Józsi témája), két fotó markolókkal (enyém), menjünk, de egyre melegebb van, öt fokkal melegebb legalább, mindjárt ott vagyunk, szevasz Gergő, jó a kemping, nagyszerű, útlevél, parancsoljon, csak egy napot leszünk a háromszázhuszonhetes placcon, odanézz apám, hová valósi a kocsi, annyira nem szépek, mint akikkel a pályán hülyéskedtünk és vesztettük el őket betévedvén azok a hídon, de legalább a velencei önkiszolgáló kút olcsó volt, minek izgultam rajta, hogy benyeli az ötvenest, mondjuk, mert piszkosul elhagyatottnak tűnt a valami közepén, nem baj, nagyon jól áll nekik ez a fehérnemű, feszül a bőr a fenekén, de ha kocsija van, biztos több már, persze, ezek legalább húsz évesek, na majd este, na majd este, ejj, de rohadtul berúgtam, inkább alszok, ne aludjál, kelj fel, be kell menni, nem érted, nahát, mit is mondtál tegnap este, elaludtam, haragszom rád, elmentek a lányok ma, kurva szar ez a Jesoló, idősebb párok, még 16 éves formák is ritkaságszámban, a plebs paradicsoma, legyen német, olasz, keleti, átlagos vacsora, idióta pincér, de persze csak kedves akar lenni, és az a gazella a másik asztalnál, látszik, hogy leszarja a magánál hússzal idősebb fazont, na húzzunk, keljünk, menjünk haza, arrivederci.
 |
| Józsi áll az úton Cannes után, de amúgy a kép készülhetett volna tartalma alapján akár a Mecsekben is, de nem ott készült |
megettük, továbbhajtottunk, egy városban, ahol olyan út vezet be fél kilóméter hosszan, hogy jobbról balról virágzó leanderfal határolja (giccs), ittunk egy jó kávét (én), egy jó drága capuccinót (Jocó, aki nem tudta, hogy csak a kávé ócsó), nézegettük a (főleg utólag) meseszép pincérnőt, aztán fürödtünk egy olyan öbölben, aminek (ha félkör alakú volna) a sugara kábé 20 méter, a szikla esése 30 méter 5 méteren, buzeráltunk egy döglött medúzát, nézegettük a feltehetőleg francia srác feltehetőleg francia (és hát főleg utólag) álomszép barátnőjét, de az is lehet, hogy ez még előző nap volt, mert különben nem jönne ki sehogy sem, hogy átmenjünk Toulonon, ami a Riviéra gyöngyszeme (még észak-angol szemmel is ronda iparváros), aztán elérjük Marseille-t,
 |
| egy csodaszép épület Marseille-ből |
együnk egy jó ebédet kettőkor a világ leglecsúszottabb bárjában, fonnyadt salátával, csirke saslikkal, viszont élvezhető pudinggal és élvezhetetlen sörrel, felmenjünk aztán az erődbe, eléggé megizzadjak, én csak felfelé nem szeretek menni, Papa, tudod, hogy hazamennék gyalog, ha nem lenne az Alpok, aztán belváros, bevásárló kocsik megfigyelése a Régi Kikötő vizében, utcák felújítása, minden elismerésem, én ennyit nem tudnék letérkövezni, a térkövezés a legszarabb munka, Papa, szarabb, mint a mulcsozás?, persze, a mulcsozás az egy hálás munka, Papa, aztán kicsit kijjebb menve, jó 15 percet töltöttünk a viszonylagosan rasszista ki tud előbb összeszámolni tíz nem bevándorlót játékkal, aztán megtaláltuk végre az óvárost, ahol egy apró téren megittunk egy kiváló Ricard-t (vagy csak én, mert Jocó vezetett, ő a századik kávét, persze én is), ahol a Plus belle la vie, avagy francia barátokközt játszódik a 13 cantons téren, ami nem is csoda ezek szerint, mert itt van a gazdagok és szegények ütközőpontja, ami a sorozat egyik konfliktuseredője egyben, és amelynek ott a téren azért egy külön kis szuvenírboltja is van, meseszép eladólánnyal, de idő továbbra sincs, ennyi volt Marseille, kábé, pár utcafotó,
 |
| mine! |
templom, közlekedési táblák gondosan belekomponálva (Jóska témája),
 |
| stílus születőben - @joskapista |
 |
| a berlini sorozat méltó párja - @balazsmaria |
egy könyvtár, rohanás, megállás a parton később, fürdés a tengerben, legalább van zuhany a parton, van baguette, van taboulé, van Shiraz (Pfneiszl csúcsbor), van frizbi, vannak helyi középiskolások, akik éjjel 1-ig pétanque-oznak, vannak iskoláslányok, akik őket nézik, s ahogy a pálya pora egyre inkább rátelepszik az adidas melegítő szárára. Van alvás nekünk a Caddy-ben, van a német házaspárnak a skodában, van a vanabíhippiknek a transzporterben. Reggel be a tengerbe, zuhany, még mindig nem szappannal, de az kinek is kell, George Carlin szerint is elég hetente egy rendes tisztálkodás, apám szerint is talán, szerintem meg főleg, habár nem a tisztálkodás miatt zuhanyzunk, passzió csupán, az indonézek például napi háromszor is megfürdenek, megmandiznak, kakk, kimos, látod, egyszerűbb, a papír csak eltömítené, jobbkézbe a vödröcske, belemerít, ballal nedvedít, töröl, aztán azt másra nem használ, enni, ne, érinteni, szentségtörés, de visszaülök, napszemüvegemet felteszem, bámulok a hajnali tengerre (persze csak retorikailag, amúgy fél nyolc már, de még így is szép, de hálisten már nem giccsesen szép), menjünk már, Józsi, nem neked kell vezetni, ne sürgess, igyunk majd valahol egy kávét és együnk valamit, menjünk, menjünk a nemzeti park felé, álljunk meg ott mondjuk valahol, miután átkelünk a komppal a Rhone-on, talán nem kérik el, talán nem kérik el az öt eurós révdíjat, de elkéri, de legalább mosolyog, de miért kérte el, de miért kérte el, de menjél már előre, de hogy ide is, de hogy itt is a kurva körforgalom (majd belinkelem hol van az a - itt, de itt még nincs meg a körforgalom), Salin-de-Giraud,
 |
| Jocót itt zárja be a csak franicául tudó pincérnő a klotyóba |
boulangerie, bulanzserí, egy-egy szelet hagymás szardellás izé, egy-egy darab pain aux raisins, a legjobb, amit Franciahon adott a világnak (vagy hát saját maguknak, mert máshol nincs), jaj, de szeretem a mazsolát, nézd azt a hülyét, hogy lehet így beállni, nem tud kiállni a másik, jaj, hát állj el, eláll, nem ideges, Ön sem, én sem, Ön sem, én sem, a szardellás sem rossz, bonjour, bonjour, itt mindenki köszön, bon appétit, merci, gúnyolódnak, lehet itt enni?, lehet, kedves vidéki emberek, bonjour, bonapp, nyomás, nincs itt semmi, sétáljunk, rohad, menjünk tovább inkább, nemzeti parkban séta?, hol, a madárlesnél, legalábbis ilyen ház nálunk a Madárvártán van, csak ott nem ül öregasszony, itt ül, de semmi infó, német házaspár, csodaszép 16 éves forma lánnyal,
 |
| ez egy remek kép a családról, kiválóan használja Józsi a fókuszszűrőt, viszont itt még a 16 sem látszik, de esküszöm, volt annyi |
akárcsak egy Onetti elbeszélésből, ebből talán erőszak lesz, de akkor el kellene tenni a két szülőt lábalól, de nézd, milyen hosszúak azok a combok, többnek kell lennie, Papa, van az 18 is, de persze, hogy nincs, nagyon nincs, követnek, gibt es einen weg da?, ne, gibt's keinen weg, haha, haha, szerintünk is bohózatba illő, hol vannak már azok a rohadt flamingók, tovább, kocsiba vissza, követjük őket, megállnak, nézik a táblát, németek, meggondolják, mi is, tíz másodperc alatt, most ők követnek, les, inkább pódiumszerű emelvény, megállunk, felmegyünk, kurva sok nád meg még sás is, megállnak, mi van ott, hát semmi, mi lenne, megnézik, semmi, mi már úton, megállunk, ott egy izé, gém, az ugyan nem, az flamingó, beszarok, sétáljunk, sétáljunk, ott már több is, egy toll a kiszáradt mederben, narancssárgaesetlegrózsaszín, na elég ebből, tovább, sóhegyek, itt nem véletlenül írja a könyv, hogy nyolcszázezer (ezt számmal szoktuk, 800 000) tonna sót nyernek ki évente, szép fehér, ott a lány megint, most már mosolyog persze, megnyalom a földet érintett ujjam, sós, persze, a földbe fúrt ujj, sós, mosolyog, anyáék is, na menjünk, itt már nem egy flamingó, egész csapat, repdesnek mindenfelé, beborítva az eget, menjünk a partig, nekem nincs kedvem, de menjünk, és akkor ott, a végtelen part, a lány már fürdik persze anyáékkal, kiváló a terep, sok lakókocsi, a fájó búcsú attól, ami nem is lehetett a tiéd, továbbra sem akarok frizbizni, nem szeretek, csak azzal a megfelelő súlyúval (a megbízhatóság jele), inkább sétáljunk, jó, sétálunk negyven percet, nem szűnnek a lakókocsik, szűnnek a lakók, bádogfalak, egymásba fordítva hat autó, kiskert, kisklozet, mi ez, nyaralók, lakóházaik, cigányélet, hippiélet, hihetetlen, ilyen még nem láttam, na fussun vissza, csak egy perccel maradok le vagy hárommal, a világítótorony, a másik oldalon, mi van, oda nem tudunk bemenni, naturalista (a modoros szó a nudistára), nem szeretik, hogy ha nézed, hogy minek nézed, amit, minek, jó olvasok inkább, jó együnk valamit, ekkora szar grillcsirkét, de legalább a bor normális, akkor tehát még egy pálinka a kocsiban, akkor tehát itt alszunk mégis, nincs elég kenyér a vacsorához, én ugyan nem kérek, akkor megesszük a kolbászt a weetabix-szel, jó szar, sebaj, paradicsom, olívaolaj, tonhalkonzerv, másik Shiraz (Pneiszl csúcsbor), jól elkergettem négy francia csajt, de hát fiatalok, de hát mekkora lúzer vagy, de hát nem tök mindegy, nem tudtak dönteni, melyik kettőjé legyünk, adieu, igyunk még, már megint mintha lenne löket bennünk, a csomagokon alszom a hátuljában, a sofőr az anyóson, igazán elrendezhettük volna, habár nem nekem fáj a mindenem másnap reggel, hanem neked, öcsém, a te ötleted volt, én akárhol elalszom, csak felfele ne kelljen sétálni, azért az a kite-os kurva jól csinálta tegnap, persze csak kezdő, de akkor is, na menjünk, ennyi volt a francia hon, ledurrantjuk az egészet autópályán vissza, Antibes-ban bemegyek a bankba, tényleg minden oké, tényleg, de akkor sem hiszem el még a kérdezéstek sem, 24 sör, 2,5 decis üvegecskék, végre wifi, karton rozé otthoniaknak, kaja, zőccség, gyümölcs, Józsi a parkolóautomatát felügyeli,
 |
| Józsi bűvöli az ájfónt - a kép Cannes-nál készült, de ott sűrű a bejegyzés, ide meg elfér |
húzzunk innen, állítólag Èze felé vannak a legszebb öblök, a legrosszabbat fogjuk ki, legalább jól bekajálok, jól leégek, egy jó kávé az útra, a fiatalember nem jöhet be póló nélkül, éreztem, de nem szóltam, bocs, addig én nézem, hogy milyen rohadt meleg van, azért a tenger meg ezek a hegyek hűsítenek ám, na írd meg azokat a képeslapokat, menjünk, tankolás, nem is volt irtó drága, az ott lent megint Monaco, mit gondolsz, hogy lehet, hogy sem a franciák, sem az olaszok nem olvasztották be, nincs tisztességes adózás, azok már akkor is értették, hogy kell azt legálisan elkerülni, a kizsákmányolás egyik fellegvára, persze, hogy minden büdös rohadtgazdag ott van, emlékszel a helikopteres hajókra, igen, na persze az Abramovicsnak Antibes-ban is van egy olyan meg St. Tropez-ban meg mindenhol, na lépj rá, ez az út, ez még rondább, mint a felüljáró a Nyugatinál vagy a Keletinél, ez végigmegy, ez igen, bravó, viszont a belváros korrekt, láttad, hogy megnézett, téged nézett, nem, téged, áh, téged, nincs hajam, nekem sincs, vegyünk egy térképet, szerelmes vagy a térképekbe, egy térképet, ez tökéletes, három lány, trafikus és két barátnője, megeszik Jocót ketten a szemükkel, egyik talán engem is, ezek az olasz lányok pofátlanok, nekem kell lesütnöm a szemem?, a következő utcán is, mindenhol, laza hely, jó kis utcák, apám, ezek szűkek, oda nézz, biztos az urát várja abban az öltözékben, meg az összes többi hölgy is abban a hívogató pózban, inkább együnk valamit, együnk, itt nem szabadott volna halat rendelni, köszönöm az utólagos felvilágosítást, kedves lengyel tizenkét éve itt élő milf, de akkor sem fogok rád fanyalodni, ne röhögjél te meg, inkább igyunk még egy sört, a kisbolt, ott, az indiai eladók, üveget utcára nem szabad, de tessék, áttöltöm műanyag pohárba, mindenki így csinálja, az egész város az utcán iszik, elég hangosak, ezt látná a Tompa utcai polgármesterédesanya, áldom a szemeit, menjünk aludjunk, aludjunk, itt jó lesz, itt lehet a fa tövébe pössenteni, remélem, nem zaklatnak éjjel, nem teszik, már nem is tudom, hol kávézunk, az autópályán, forrósodik a levegő, olaszban melegebb van, jóval, Pisa, hol az a rohadt torony, igyunk itt is egy kávét, jó, jó szar a vécé, ezt ide nem volt érdemes cipelni, de neked elmondom, hogy nincs papír, viszont kifelé már láttam, van kéztörlő, nekem be kellett érnem, azzal, ami kiesett a zsebemből, habár jobban megvizsgálva, lehet, hogy nem is a zsebemből esett ki, nem érdekes most már, az érdekes, hogy ne legyen belépő meg parkolási díj, de van, hatvan cent egy óra, megdobom háromra, jé, van wifi, ingyenes, pont itt, a kocsitól öt méterre már nincs, megérte megvárni a vészvillogót kitéve, míg az a szerencsétleg elfogyasztotta a szendvicsét a volánnál, na nyomás be, kurva sok árus, ott a torony,
 |
| majdnem sikerült közrefogni |
nincs belépő, dől, tartják a turisták a nagy semmit, támasztják a levegőt, Józsi bele is csap az egyik tenyerébe egy nagyot, jól van, ez mások szerint is vicces volt, na két fotó a közlekedési táblákkal (Józsi témája), két fotó markolókkal (enyém), menjünk, de egyre melegebb van, öt fokkal melegebb legalább, mindjárt ott vagyunk, szevasz Gergő, jó a kemping, nagyszerű, útlevél, parancsoljon, csak egy napot leszünk a háromszázhuszonhetes placcon, odanézz apám, hová valósi a kocsi, annyira nem szépek, mint akikkel a pályán hülyéskedtünk és vesztettük el őket betévedvén azok a hídon, de legalább a velencei önkiszolgáló kút olcsó volt, minek izgultam rajta, hogy benyeli az ötvenest, mondjuk, mert piszkosul elhagyatottnak tűnt a valami közepén, nem baj, nagyon jól áll nekik ez a fehérnemű, feszül a bőr a fenekén, de ha kocsija van, biztos több már, persze, ezek legalább húsz évesek, na majd este, na majd este, ejj, de rohadtul berúgtam, inkább alszok, ne aludjál, kelj fel, be kell menni, nem érted, nahát, mit is mondtál tegnap este, elaludtam, haragszom rád, elmentek a lányok ma, kurva szar ez a Jesoló, idősebb párok, még 16 éves formák is ritkaságszámban, a plebs paradicsoma, legyen német, olasz, keleti, átlagos vacsora, idióta pincér, de persze csak kedves akar lenni, és az a gazella a másik asztalnál, látszik, hogy leszarja a magánál hússzal idősebb fazont, na húzzunk, keljünk, menjünk haza, arrivederci.
