Első hét - szó fár

Hétfő óta dolgozom.

Mit mondjak, az első nap elég rendes sokk volt. Jópár embernek bemutattak, akikkel a közeljövőben dolgozni fogok, és hát be kell vallanom, többségükre sajnos a kutyámat nem bíznám rá (szerencsére nincs még egy idomított sündisznóm se). A jó hír az talán, hogy annak idején (2002), amikor a Schönherzbe beköltöztem, körülbelül ugyanígy éreztem magam az akkori állapotomnak megfelelően. Ezt azért fontos hozzátenni, mert minél több szart nyel le az ember életében - ugye -, annál kevésbé lepi meg annak emberi fogyasztásra (persze ettől Veronika Mosernek gyökeresen eltér a véleménye) tökéletesen alkalmatlan íze. Akkor egy teljes hétig kilátástalannak láttam mindent, most két napig.

Talán egy mexikói srác volt, akiben még lehet bízni, végtelenül segítőkésznek tűnik, ehhez társul az utánozhatatlan latin közvetlenség, gömbölyded forma. Remélem, lakást is segít keríteni, mert a felvázolt lehetőségek nem túl rózsásak, ugyanis nekem mint kontraktornak, aki rövid szerződésekkel operál, nem szívesen adnak ki lakást egyrészt, másfelől egy ingatlanügynökség a világ ezen részén a bérlőtől szintén lenyúl egy havi lakbért a közvetítésért, s ha ez nem lenne önmagában elég elrettentő, ott van még 2 havi kaució is, hogy a kötelező lakásbiztosításról ne is beszéljek (nem is érdemes, mivel úgy 20 euró körül mozog egy 50nm-es lakásra). Szóval megpróbálok betársulni egy másik arc mellé, aki 140 négyzetméterre keres lakótársat a havi 1200 euró feléért. Ez a hülyének is megéri itt, hát még nekem.

De térjünk talán vissza a munkára.

Négy nap után a bizniszdoméjnről talán már van fogalmam. Eddig halvány fogalmam sem volt arról, mi köze az Amadeusnak az egész repülős dologhoz, most már tudom, hogy az IATA által meghatározott szabályok alapján kalkulálják ki a légitársaságoknak a megfelelő árakat (leegyszerűsítve). Az IATA egy kurva nagy kartell valójában, amit ezért nem sikerült még elítélni, de tekintve, hogy a világ légitársaságainak többsége tagja (pl. RyanAir nem, a Malév meg már nem, ha-ha), nem is fog ez mostanában sikerülni.
Nézzük pl. a Lufthansa oldalát! A keresőbe szépen beírjuk, hova, mikor, honnan, klikk, és onnantól én csinálok (kis túlzással) mindent innentől. Ahogy a Dizninél, itt sem értem egyelőre, mitől olyan bonyolult a termék, hogy ide ennyi ember munkája kelljen, de jövő hétre biztos kiderül.

Maga az iroda nem open office, mint Mikiegéréknél, több kis szoba van, ahol általában 3-5 ember foglal helyet. Cserébe egyelőre átmeneti helyem van, egy régi tárgyalóban, ahol egy kurva ablak nincs. Ma délután David (a menedzserem - kisfőnök magyarul, szántópé dizniül) a tőle megszokott, géppuskaropogásra emlékeztető sebességgel elhadarta a jövőbeli helyem koordinátáit, egész pontosan egy villámmítinget hívott össze, ahol a szobában majd helyet foglaló négy fő és ő mint szavazást levezető jelent meg, és ahol a cégnél eltöltött idővel arányos sorrendben válaszhattak a résztvevők asztalt. Nem volt nehéz megtippelni, kinek a monitorjait fogják majd a bejárati ajtóból az elhaladók és betévedők nézegetni, de legfeljebb majd elteszem lábalól a többieket a megüresítés céljából.

Egy francia (Sylvie) lyány, egy kínai (Yeng Wang vagy Yang Weng, viccet félretéve a két lehetőség) gyerek meg egy Anwar nevű arc Bandungból, akinek még nem fedtem fel az ütőkártyát: beszélem valamelyest az anyanyelvét, már ha otthon nem jávaiul, hanem indonézül tanították. Ha bár versenyen kívül jegyezném meg, hogy előbbin is tudok pár szót (köszönöm, kérem, pina, baszni) és egy szólást is (alon2 waton klakon). Ennél mondjuk az utóbbit sem bírom sokkal jobban, ám belépőnek épp elég lesz.

Egy valami szintén nem hasonlít az előző helyre: a konyha. Itt mint olyan ugyanis nincs. Egy szobában van egy hideg-meleg vízautomata, egy bedobós kávégép (ami annyira nem is rossz) meg egy üdítős-csokislófaszos automata. Ez jelentős visszaesés. Egy fél darab Szandra nincs itt, aki felvidítana a százszázalékos narancs- és almalészállítmányokkal reggelente. Ez dobta hát a gép.

A menza viszont egész korrekt. Itt lehet a hozott kaját egyrészt melegíteni (ez a furcsa része), aztán itt vannak a különböző színű sorok, ahol az adott napi hadtáp van: hús, hal, vega, pizza, laposhúskrumpli. Ez az öt rész, illetve előétel-, saláta- és desszertpult, joghurtok, friss gyümölcsök. Ez még jobb, mint amilyen Karlsruhéban volt az eggyetemen. A hátrány (nyílván akad): külsősöknek 3,77€-ról indul a számla. Amúgy nem lenne vészes, a vega meg ilyen csirkés dolgok 1,5 euró, kis saláta, előétel 70c, gyümölcsök, joghurt 30c. Persze eddig igyekeztem a 1,5-eseket meglőni. Sajnos a vega kaják nem egy lifeandfood vagy vegafutár színvonalúak (viccen kívül ismét, mert ezek tényleg adják), de a halak elég korrektül néznek ki (még nem kóstoltam) meg a sztékek, báránydolgok is bíztatóak.

Szakmai-technológiai részletekről később, ma sikerült fellőnöm a Weblogicon az egyik terméket, de a forráskód még nincs kint (ClearCase, nem svn van). Annyit elöljáróban, hogy néhány jarban felfedeztem rebel.xmlt, ami hihetetlen megnyugvással töltött el. Ezt Tibi - ha esetleg olvasnád -, te ugyan nem értheted, de ez valahogy az első három nap esőfelhőit egy csapásra elfújta a fejem fölül! Más kérdés, hogy magának a JRebelnek a fájljait nem láttam sehol, de kerül, amibe kerül (energia, idő, trükkök és csalás, nem pénz ;]), ez működni fog itt is. (Amúgy feltűnt valakinek, hogy az előzőleg linkelt honlapon a "Who uses JRebel?" szekcióból eltűnt a Disney-logó?)

Szóval haverok még nincsenek. Hívtak karaokézni, paintballozni - ugye mindkettő tökéletesen egybevág az érdeklődésemmel. Előzőt a BL-meccs miatt - természetesen - lemondtam, de még kitalálok mást is, hogy itthon egyedül írhassam a blogomat ilyen hiábavalóságok helyett :) A paintballon még gondolkodom, és ugyan még sosem csináltam, golyófogónak lehet elmegyek, mivel nem 100%, hogy csak az engem körülvevő arcokból verbuválódik a két csapat. A focira visszatérve a már említett mexikói gyerek rendkívül hasonlít Tévezre, amit nem mulasztottam el megjegyezni neki, de (szerencsére?) még őt sem ismerte. Antifoci. Senki nem néz vagy játszik, egyedül egy kínai gyerek (Bo Peng talán, ez sem vicc) említette, hogy tegnap követte a meccset, és hogy többet nem beszél velem, mert én nem a Barcelonának szorítottam.

Tehát technikai apdét jövő héten, a Tibikének ne szóljon addig senki, ha eddig nem nézte. :)