Hétfő-Kedd

Szóval vasárnap délután 4 óra felé átjött Jocó meg öccse az újonnan vett Caddy-vel.
Ittunk egy kávét, ettünk egy pár szelet süteményt (főleg a vaníliakrémeset, sajnos a zserbó most nem sikerült olyan jóra), aztán bepakoltunk.
Két nagyobb, egy kisebb bőrönd (gurulós lófasz), a 60 literes hátizsák (a Déli-sarkon még nem volt) meg vállfán, öltönyzsákban dzseki és zakó. A zöld, ananászos kabátom viszont Pesten maradt (rohadjon meg). Ezt leszámítva mindent betettem, ami a túléléshez kell (kivéve egy dugóhúzót, egy normális bicskát, mondjuk dugóhúzósat - volt egy fasza, Bálinttól kaptam a "nagy útra", de a szingapúri határon elkobozták).
Na mindegy, elindultunk, Atoszt fölszedtük meg Janit. Meg a Jani longbordját. Ez - mint később kiderült - végzetes következményekkel járt, de ne szaladjunk előre, mert az esetlegesen kizárólag lineáris idősíkokhoz szokott olvasót még össze találjunk zavarni.
Öreganyámat megnéztük még egyszer a következő faluban, aztán DzsPSz beállít, nyomás!

A DzsPSz egyik halálos ellenségemnek számít normál esetben, hiszen a térképpel, táblákkal való romantikus eltévedés szépségét teljesen kiöli korunkból. Ez azonban Jani legendás készüléke esetén nem igaz, mivel alapjáraton az autópályák ki, a földutak be vannak kapcsolva. Ezt átállítani sem túl egyszerű. Nem is sikerült, amíg az A2-esre nem értünk - odáig viszont tömör gyönyör, szerpentin föl-le. Amúgy szép időnk volt egy kis hosszabbításhoz: szikrázó napsütés orkán erejű szél fútta hópelyhekkel díszítve. Készült pár kép is, mert a két fotósunk beleszerelmesedve egy kölcsönkapott X100-ba és fenntartva a forró érzelmeiket ájfónjuk iránt szorgosan ekszponált. A hó sajnos ez előtt eredt meg, kiszállni újra pedig mód nem volt, hiszen a hőmérséklet ebben minket megakadályozandó 1-2 fok körül mozgott.

Felérve a pályára elkezdtünk váltogatni, és viszonylag hamar elröpült 14 óra benzinkutas megállásokkal, felborított kukákon való étkezésekkel, kávézgatással, longborddal pár napos cipőmet tönkrebaszással. Azt hiszem, én éjjel vezettem, talán éjféltől 2 órát, az olasz pályán, Padova környékén. Az ingerszegénység miatt persze többször majdnem bealudtam, aztán hajnalban már jobb lett. Olaszban (helyes forma) elég drága a benzin, 1,80 felett van, ezért párszor majdnem nullára állt a tank hogy "csak pár csöppöt, majd ezzel elérünk a határig", és ott 1,60-ra visszaáll az ár.

5 körül értünk ide, ahonnan most írok. A204-es szoba. A tűzvédelmi térképen csak 203 szerepel, ez zavarbaejtő egy ilyen út után. A B blokkban persze rendesen van 204, ezért átnéztünk oda, de a terv ott is rosszul volt, ezért visszamentünk a A-ba, hátha mindenhol elcseszték azt, és láss csodát, tényleg! Nem németek, na.

Beestünk, szétszedtük az ágyat, aludtunk.

Reggel 8.30-ra terveztünk a kelést, nehogy az itt töltött napot totál gajra vágják a többiek. A telefon rendben működött, ennek ellenére még pár órát szédölögtünk itthon. Benyomtunk egy-két páleszt (nehogy túl sok maradjon nekem), aztán benéztünk a városba (Gege vezetett).

b-j.: Gergő, fotós1, fotós2, Papa

Kicsit járkáltunk jobbra-balra, ittunk egy kávét (főleg, mert a nyilvános vécékben ők is előkelő helyen állnak) meg frizbiztünk a tengerparton, ettünk, felmásztunk a Kastély Parkba, frizbiztünk, ettünk, kötélremásztunk, versenyt futottunk, oszt ennyi is vót, lement a nap. Ittunk egy méregdrága sört, ami itt ugye normálár (1 euró/deci), ehhez megkóstoltunk a soccát is. Érdekes. Nem rossz, de a jó nem ilyen. Azé sör mellé lemegy. De ha már itt tartunk, nekem az argentin változat jobban ízlett (ha valaki nem értette volna a Déli-sarkos utalást :P) (amúgy tényleg tartalmasabb az).

Nem is tudom már, mikorra keveredtünk haza ezután...még egy sör tuti volt a vasútállomás mellett, de ez már az üvegpálinka elfogyasztása után történt. Otthon kajáltunk egyet, kis paradicsomos tésztát, megittunk egy palack bornak a felét, oszt elaludt mindenki.

"Józsi, hozd!"

Másnap sajnos már inni nem lehetett, mivel indultak vissza a fiatalok. Azért Monacóba még átnéztünk. Az tisztán látszik, hogy a válság a világnak ezt a szegletét is elérte, ezt a város több pontján a csapat több tagja is szóban megerősítette vagy a gépjárművek, vagy a düledező házak, vagy az útburkolat láttán (ilyen futósoknak való műanyag szar, aszfaltot meg használjon, akinek Imre az anyja!). Az árak azért nem voltak elszállva (ha nem vesszük a lakásokat, jachtokat), ezért nyomtunk két pizzát is. Én a háromra szavaztam volna, úgyhogy utólag is bekaphatjátok, amiért olyan kevés jutott - főleg, mivel az utolsó szeletkéért ádáz csatában alulmaradtam Jánossal szemben, akinek ezúton is küldöm gratulációmat (valójában mindenkit megvert). Ez az egész bekezdés arra volt csak jó, hogy értelmet adjon a következő fotó beillesztésének, íme:

a kaszinó klozetjének tükrében

Aztán eleredt az eső. Mintha csak a költő lelkiállapotára reagált volna az időjárás. Elment mindenki haza.